Kritikák

Az ok, amiért egy-egy rész után hamarabb jelentkezek mint szoktam, (egy kis ön irónia :D) az az, hogy a blog a közelmúltban két nagyon kedvező kritikát is kapott. Az egyiket, - Rosalinda1397 véleményét - ITT, a másikat pedig - Adry munkáját - pedig ITT érhetitek el. A lányoknak még egyszer köszönöm :) Nektek pedig jó olvasást kívánok az előző a fejezethez, sőt! Kommentárban egy rövid kérdezz-felelek-et tartok, szóval jöhetnek a kérdések a következő fejezettel kapcsolatban! 

10.Rész - Herceg

10.Rész

Herceg

Avril Szemszöge

-Csak ezt neeeee.-nyöszörgött Brigitte.

-Szeretném, ha eljönnétek.-nyújtottam át nekik két darab jegyet.

-Felőlem.-sóhajtott fel Kyla.-Legközelebb jó lenne, ha előre megemlítenéd az ilyen…cikis dolgaidat. ’Hamupipőke szerepében Avril Johannes’-olvasta fel gúnyosan.

-Legalább most nem Britney Spears tárcáját nyúlta le.-bökte oldalba Brigitte a könyökével Kylát, majd röhögésben törtek ki.

-Hanem egy hajléktalan nevét.-vihogott Kyla.-Most komolyan, Johannes?-húzta fel a szemöldökét.

-Nevessetek csak.-néztem szúrósan Kylára, aki szinte rögtön elkomorodott.

-Sky is jönni fog?-nyúlt el a kanapén, majd a kezét a hasára helyezte.

-Remélem.-sóhajtottam fel.-Igazság szerint legalább két hete alig láttam.-támasztottam meg a fejemet a kezemmel.

-Biztos van oka rá.-pislogott zavartan Brigitte.

-Neki is nehéz élete volt, lehet hogy csak…kiszellőzteti a fejét.-ötletelt Kyla.

-Két hétig?-kérdeztem vissza szemrehányóan.

Kyla megvonta a vallát.

-Te úgy vezeted le a dolgokat…-kezdett bele magabiztosan, majd mikor rám tekintett, elhallgatott.-Úgy ahogy. Én ha ideges vagyok, zabálok, Sofi pedig folyton dumál, Brigitte-nek pedig nincsen lelkiis…Vagyis ő sosem ideges.-vigyorgott álszenten Brigre.-Mindenki máshogy reagál a dolgokra. Lehet hogy csak elege lett.-biccentett megértően.

-Mellesleg…ugye ebben a darabban nem fogsz énekelni?-vigyorgott Brigitte.

-De.-fújtattam idegesen.-Nem kell eljönnöd, ha nem akarsz. Boldogulok nélküled is, hidd el.-mosolyogtam Brigittere, aki összeráncolta a szemöldökét. Egy hirtelen mozdulattal mögém sétált, közelebb hajolt, és a fülembe súgta:

-Három évvel ezelőtt nem ezt mondtad volna…

  

2009 Eleje

Hangosan lépkedve sétáltam be a szobába. Nem volt benne semmi más, mint egy ocsmány barna szőnyeg, egy íróasztal, (telis tele fiókokkal, mappákkal) és két barna bőrrel bevont fotel.

-Üljön csak le.-mosolygott rám ridegen az íróasztalra támaszkodó ötvenes, kopaszodó pasi.

Lejjebb húztam a fekete tüllszoknyámat, majd lehuppantam a fotelba. A lábamat magam alá húztam, - és az, hogy a koszos bakancsom hozzáér a drága fotelhoz (sajnos) épp elég volt, hogy a pasi újra megszólaljon.

-Kiköpné a rágót, légy szíves?-trillázta teljesen nyugodtan, majd halkan odalépdelt az enyémmel szemben lévő fotelbe, és leült.

Megvontam a vállamat. Benyúltam a számba, kivettem a rágót, majd jó erősen beledolgoztam a fotel bőrkötésébe. A férfi felhúzta a szemöldökét.

-Ugyebár ön azért van itt, hogy beszélgessen velem, Ms. Carter.-kezdett bele a mondandójába, majd mikor egy ásítással válaszoltam neki, felmordult.

-Legyünk őszinték. A szülei rengeteg pénzt fizettek nekem, hogy kigyógyítsam magát, ebből az emo-rock-punk-góth…elmebajból.-bökött a ruhám felé.

Ismét megvontam a vállam, majd beletúrtam a fekete hajamba. Még éreztem rajta a friss festést. Pontosan annyira szemet szúrt, mint a cigaretta szagom. Eddig is tisztában voltam azzal, miért küldtek a szüleim pszichológushoz. Ahelyett hogy átsegítettek volna ezen az időszakon, csak a hírnevük miatt aggódtak. Soha nem kérdezték meg hogy mit akarok.

-Mi jár a fejében?-visszhangozta a fószer mély hangját a szoba.

-Maga nem ez a szörnyűség…-megrázta a fejét.-És ha maga ezt máshogy gondolná, fokozatosan alakult volna ki a jelleme, nem pedig automatikusan kicsapatja magát az egyetemről. Szóval most vagy visszafesteti a haját, és éli az életét, úgy ahogy régen, vagy folytatja azt…amit elkezdett, és örökké emészteni fogja magát. Lépjen túl ezen.

-Elmehetek?-nyögtem ki egy perc csönd után. A pasi panaszosan felsóhajtott, majd bólintott.

2011

-Beszélnünk kell.-suttogott Kyla, közvetlenül azután hogy Brigitte elhagyta a helyiséget.-Utána néztem a dolgoknak,-húzta elő az eddig az ölében lévő fehér laptopomat, majd mikor látta a számon kérő arcomat, felvett egy álszentmosolyt – és nem állunk valami jól.-komorodott el.-Egy fapados repülőjárat San Franciscoba, (ami nincs annyira távol)  5500 dollár négyünknek. Ha hozzáadjuk az abortuszomat, - ami a legolcsóbb körülmények között is 400 dollár körül van – és az élelmiszert, vagy a bérleti díjat az ottani lakáshoz, minuszban vagyunk. Nagyon is.-fordította felém a laptop képernyőjét.

-Mennyi pénzünk maradt?-túrtam bele feszülten a hajamba. A zöld melír kezdett lenőni, de kisebb gondom is nagyobb ennél.

-350 dollár.-suttogta Kyl síri hangon.-Ha hozzáadjuk Skyla fizetését, a te szerzeményedet és a Brigittét, talán megüthetjük a 400-at, de ez is iszonyú kevés a továbbálláshoz. Tehát…

-Tehát vagy nagyon gyorsan pénzt szerzünk, vagy itt maradunk egy pár hónapig.-nyeltem egy óriásit.

Hogy a fenébe szedünk össze még 5900 dollárt?! Ha sikerülne is összegyűjteni a pénzt az abortuszra, Kyla már rég kiesne abból az időből.

-Ne aggódj.-szólalt meg gondterhelten Kyla.-Eddig mindig sikerült továbbállnunk.-mosolygott rám.-most is menni fog.

Túl sok volt nekem ez az egész. Bólintottam, majd mereven magam elé bámulva beléptem a szobámba. Mi értelme van erősnek lenni, küzdeni, ha a végén mindig ugyanabba a gödörbe esel vissza?

Benyúltam az ágyam alatt lévő dobozba, majd ismét olyat tettem, amit nem kellene.

Kyla Szemszöge

-Most…mit csinál?-toporogtam Avie ajtaja előtt.

-Szerinted?-dőlt a falnak Brigitte.-Nagyszerű előadás volt, gratulálok.-mosolygott rám ördögien.

-Menj a francba!-kiáltottam rá könnyektől homályos szemmel.

-Pedig azt hittem, hogy barátnők vagyunk…-harapott az ajkába.

-Egy manipulatív ribanc vagy, és ahelyett hogy szégyellnéd, kihasználod az emberek sakkban tartásához.-kiabáltam vele.

-Mindenkinek van olyan dolga, amit szégyellnie kellene. Igaz, Kyla?-mosolygott.

-Te elmebeteg vagy.-töröltem meg a szememet, majd szépen lassan, a falnak dőlve lecsúsztam a hideg és koszos padlóra.-Egyetlen egyszer csináltam. Egyszer. Miért kell vele kínoznod?! Miért kell hazudnom emiatt?

Brigitte nem szólt semmit. Hagyta, hogy elmerüljek az emlékekben.

2008 vége

Félve lépkedtem be a szobába. Semmi sem volt rajtam, leszámítva a csipkés bugyit, és melltartót. Tudtam, hogy ezért örökre utálni fogom magamat. Mikor megpillantottam az ágyon terpeszkedő férfit, legszívesebben kifutottam volna a világból. Mit szólna most az anyám, aki mindig erkölcsös volt, bármi is történjék? Mit szólna akkor, ha megtudná hogy az egyetlen kicsi lánya az első akadálynál feladja önmagát? Azt mondják, két dologra nincs gyógyír: A rákra, és a lelkiismeret furdalásra. A második teljesen mellékesnek kell most lennie, az apám érdekében.

-Ne félj, kicsikém! Gyere, ülj le ide!-szólalt meg mézesmázosan a pali. Megpaskolta az ágy selyem lepedőjét.

Letöröltem a könnyeimet, majd leültem a pasas mellé.

Avril Szemszöge

Nyújtózkodtam egy párat, majd lassan felültem. Ásítottam egyet, lehúztam a felcsúszott felsőmet, majd a szobám fehér falán billegő hatalmas tükör elé sétáltam. Iszonyúan néztem ki.

A bőröm sápadt és gyűrött volt, a vöröslő szemem alatt pedig hatalmas karikák ékeskedtek. A hajam úgy állt, mint amiben egy galambpár fészkel, nem beszélve a lekopó félben lévő zöld melírokról. Normális esetben most elrohannék egy boltba festékért, de takarékoskodnom kellene. El is lophatnám, de most nincsen kedvem a felhajtáshoz. Még rendbe kell szednem magamat estére. Ma van a nagy színdarab napja, amire alig két hetet tudtam gyakorolni. Megláttam egy piros felkiáltójellel ékeskedő plakátot az egyik utcán, miszerint szorgosan keresik a – lelécelt – Hamupipőkét alakító színésznő helyét. A kikötés a szőke hajszín volt. Mikor megláttam az összeget, úgy gondoltam: „Jó buli lesz!” Pedig nem volt éppen az. A próbák fárasztóak voltak, sok szöveget kellett tanulnom, amit titokban csináltam. Úgy gondoltam, hogy elég csak a premier előtt tudatni a többiekkel ezt az egészet. Így is kiröhögtek.

Beletúrtam a ’hajamba’, majd a fürdő felé vettem az irányt. Magammal vittem egy kék szegecsekkel díszített rövidnadrágot, és egy egyszerű fehér pántos felsőt. Megfürödtem a jéghideg és habos vízben, miközben próbáltam a fejemben helyére tenni a jelenetek szövegeit. Szerencsére a „hercegemmel” – akit egy bunkó, metroszexuális pasi alakít – nem kell csókolóznom, csak össze kell vele bújnom, mintha arra készülnék. De ekkor a lámpák lekapcsolódnak, és a függöny behúzódik.

Valójában Hamupipőkét alakítani annyira nem könnyű. Kétszer énekelnem is kell: Egy Adele dalt, padlósikálás közben, másodszor pedig az Another One Bites The Dust-ot, a Quenn-től, a báli jelenetben. Az utóbbit nagy is élveztem, de a próbák miatt kevés időm jutott a Gravy-s fellépésekre. Így ha netán ott is énekelnem kellett, valami kétperces spontán dologgal leptem meg a nagyérdeműt.

 Nem beszélve a szövegről. Annak a csajnak olyan durva komplexusai vannak, hogy csak na! Nem mer kiállni magáért a mostohaanyjával, és testvéreivel szemben. Én már régen lepattantam volna, ő pedig ott szív cselédként. Igazából a sors iróniája, hogy Hamupipőkét kell játszanom. Az életem régebben hasonlított az övére, csak elmaradt a happy end. Pár barátnővel karöltve folytatódott az egész sztori pár nagyvárosban.

 A másik neheze az üvegtopánka. Próbáltam győzködni Rachelt, hogy legyen inkább üveg tornacipő, vagy valami hasonló, mert úgyis modernizálni akarja a történetet, de ő hajthatatlan. Már a szőke-zöld hajam miatt is ki volt akadva, mert „Nem való Hamupipőkéhez”. Így 15 centis valódi ÜVEGBŐL készült cipőben, és egy földig érő ruhában kell lerohannom egy hosszú lépcsősoron, nyomomban a herceggel.

Elidőzve a kádban azon kaptam magam, hogy lassacskán késésben vagyok. Hozzáláttam hajat mosni, és – Rachel örömére – Megpróbáltam kisikálni az összes zöld festéket. Valamennyire sikerült, habár a sampon befogta őket, így enyhe narancs beütést kaptak a hajszálaim. Olyan mindegy.

Miután Kyla összes parfümjét magamra fújogattam, eljött az idő, hogy hosszú idő után először dobjak fel egy kis sminket. Kezdetnek felkentem egy kicsi alapozót, amiből túl sok lett. Berohantam a fürdőbe lemosni, aztán egy kis idő múlva a bőrszínű folyós izé patakokban folyt az arcomról. Összekentem a pólómat, ezért muszáj volt lecserélnem egy kék darabra. 10 perc múlva sietősen dobtam fel egy kis szempillaspirált és szemceruzát. A szemem sarkába egy pici ezüst szemhéjpúdert raktam, majd fokozatosan dolgoztam el oldalra, a szempillám alá. Utoljára kölcsönvettem Skyla szájfényét, és tűztem egy masnit a hajamba.

-Wow, szép vagy!-dícsért meg Kayla mosolyogva, miután intett a kezével, hogy forduljak körbe, Ő sem festett rosszul. A hosszú barna haját egyenesre vasalta, – az ÉN hajvasalómmal. Bár én meg a parfümjeit vettem kölcsön – majd szigorú copfba kötötte össze. a szemeit pedig egyszerű szemceruzával emelte ki. Egy mályvaszínű felső volt rajta, hozzá passzoló rövid bőrszoknyával, és bőrkabáttal. És persze, az elmaradhatatlan magas sarkú. Most egy egyszerű, fekete platform szanda volt rajta. Összeségében nem festett túl alkalmian, a szokásostól eltérően nem csípte ki magát annyira. Várjunk csak…?

-Köszi.-haraptam be az alsó ajkam.-De nem túl egészséges a…- itt suttogóra vettem a hangerőmet-a babának a szandád.-mutattam Kayla cipőjére.

-Ó, tényleg.-pislogott Kayla látszólag bűntudatosan.-Megyek és lecserélem.-mosolygott rám nem túl meggyőzően.

-Mehetünk már?-nyafogott Brigitte. Rajta egy fekete, flitteres, és pánt nélküli falatnyi ruha volt. Az élénk vörös rúzsa szúrt először szemet, majd a hozzá való rettentően magas piros magas sarkúja. Egy pillanatra kételkedni kezdtem a cipő árában, majd leesett: Brigitte-et nem kell félteni.

-Még meg kell várnunk Paulékat.-válaszolt Kayla, aki most már egy egyszerű fekete gladiátor szandát viselt.

-És Skylát.-tettem hozzá izgatottan, mire Kayla és Brigitte összenézett.

-Avie, szívem!-ölelt át Kayla.-Nem hiszem, hogy Skyla el fog jönni.

-Mi…Miért?-kérdeztem vissza meglepetten.

-Összefutottam vele kora reggel.-bámulta a padlót, mintha valami rém hírt közölne. Kinyitotta a száját, hogy folytatni tudja, de aztán be is csukta.-És…nem érezte valami jól magát.-sandított Brigittere.-Szóval átugrott a Gravybe fizetésért, hogy gyógyszert tudjon venni. De Zac azt mondta neki, hogy a ma estét még el kell vállalnia a fizetésért.-sóhajtott fel.-De sok szerencsét kíván, és majd Sofi felveszi neki videóra.-kacsintott rám.

Bólintottam, majd próbáltam terelni a témát.

-Annyira hülyén érzem magam. Mindenki kiöltözött, én pedig itt állok egy szál shortban. Mondjuk lesz jelmezem, de akkor is…-néztem végig magamon.

-Szerintem Sofiék se fognak annyira kiöltözni.-vonta meg a vállát Brigitte.

Ó, Sofi. Talán el kellene neki mondanom, hogy Adam ott lesz ma este.

-Sziasztoook!-tépte fel az ajtót Sofi, a nyomában Paulal. Paulban semmi különös nem volt: Ing és farmergatya. Pedig egy igazi színházba megy, egy igazi darabot megnézni. Sofi viszont kifejezetten szép volt. A barna haját kontyba fogta, és egy fekete-fehér csíkos ruha volt rajta, piros magas sarkúval.

-Sofi, nagyon szép vagy!-üdvözöltem őt, mire Kayla helyeselni kezdett.

-Szólhattál volna Paulnak is, hogy ne egy gyorsétterem szintjéhez öltözzön.-gúnyolódott Brigitte. Paul úgy nézett rá, mintha rögtön meg tudná őt ölni.

-Tudod hogy milyen.-vette a védelmébe őt Sofi, mire szinte mindenki felnevetett, kivéve Brigitte-et.

-Sofi, említettem már hogy Adam ott lesz megnézni a darabot?-hadartam el Sofinak a szememet forgatva. Arról nem szóltam, hogy én mondtam neki hogy jöjjön el, és mindössze egy pasi miatt teszi ezt. Még a végén címlap sztorit csinálna a weboldalának. Arról pedig főleg nem kell tudnia, hogy beszélgetésbe keveredtem a pasival.

-ÚRISTEN!-sikított fel Sofi, majd ugrálni kezdett. A negyedik ugrás után majdnem elesett.

-Csak ülj szélre.-mosolyogtam rá.-Jut eszembe, visszaadtam neki a pénztárcáját.

-Akkor most mindenki boldog.-jegyezte meg szúrósan Paul.-Nos, hölgyeim, lefáradnának a frissen kölcsönvett autómhoz?-vigyorgott megvillogtatva a kulcsát.

-Mi előre megyünk a többiekkel, te pedig beszélj Avie-val.-taszigálta ki az ajtón a többieket Sofi. Mintha egy „Ne szúrd el!”-t súgott volna Paulnak.

Miután mindenki eltűnt, Paul zavartan mosolygott rám. Felhúztam a szemöldökömet, majd kilöktem Pault a küszöbről, hogy be tudjam zárni a lakás ajtaját. Egészen addig nem esett le hogy mit akar, míg bele kezdett a mondandójába.

-Nos, Avril…Már elég régóta ismerjük egymást…-vörösödött el.

Jaj ne. Ne, ne, ne, ne, ne!

-Igeeeeen…-nyújtottam el a szót, abban reménykedve, hogy Paul rám akarja bízni a lakását egy hétvégére. Sajnos nem ezt akarja.

-És…-tördelte a kezét.

Felhúzott szemöldökkel vártam a halált. Randira fog hívni.

-Na jó.-fújta ki a levegőt.-Mikor először megláttalak, azt hittem hogy egy elesett lányka vagy, nagy szájjal, és soha nem leszünk jóban. De amikor veled vagyok, teljesen…kiemelsz abból a burokból, amiben eddig éltem. És olyat érzek, amit még soha.-mosolygott magabiztosan.

Majd elsüllyedtem a szégyenemben. Fel kell vennem a hülye nőcske álcát.

-Ó, Paul!-vigyorogtam.-Ez a barátság. Örülök, hogy a barátodnak tartasz!-egy puszit nyomtam a döbbenettől megdermedt arcára.-Most viszont siessünk, mert elkések!-rohantam le a lépcsőn.

Szeretem Pault. De úgy, mint egy barátot. És félek, hogy ez a viszony tönkre menne, ha elutasítanám a randi kérvényét. Szóval most jobb lesz, ha egy ideig kerülöm őt, vagy kitérek a válasz alól. Tudom, hogy nem Paul az én hercegem. Ő még várat magára…Pár évet.

Top Secret Díj

Üdv! Eljött az idő, a blog megkapta az első díját, amiért hatalmas köszönet Dóriinak, és Vikii-nek.

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

1. Mi a kereszt neved, hogyan becéznek?

Dóra, és igazság szerint a Dórin és a Dorkán kívül nincs más formája :D 

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

Igen hosszú lenne a lista, ha mindet felsorolnám, de azért megpróbálom ;D

Avril Lavigne - Goodbye, My Happy Ending, Fall to pieces

Katy Perry - Firework, Thinking of you

Christina Aguilera - Beautiful, Hurt

Adam Lambert - Underneath

Taylor Swift - Mean

3. Félsz a sötétben?

Nem :DD

4. Szerelmes vagy valakibe?

Nem.

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

Naponta történik velem ilyen, szóval...:'D

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

Naná!

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?

Nekem szerencsét :)

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

 Jesszusom, igen. A hátsó kertbe elástam egy hullát :DDD

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?

Nem :D Az vagyok, aki.

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?

Igen :(

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

Bezárkóznék egy szobába és megvárnám míg mindenki elfelejt.

12. Szoktál álmodozni?

Igen (:

13. Járnál Chace Crawforddal?

Ühüm :33

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik? 

Nem szeretnék gyereket :'D De ha lenne, akkor nem számítana hogy milyen nemű. Valami különleges neve lenne, mint a Manda, Alina, vagy Katrina. 

15. Adni vagy kapni jobb?

Mindkettő egyformán jó.

16. Titkom: 

Meséltem már a hulláról a hátsó kertben...? :D

Most szabályt fogok szegni, mert úgy igazából nem a kenyerem az ilyen továbbadás dolog, mert rengeteg eszméletlen blogot olvasok, nem férne bele abba az öt blogba.

9.Rész - Mi a fene?

9.Rész

Mi a fene?

Adam Szemszöge

-Adam, mit gondolsz?-bökött oldalba Robert. Megráztam a fejemet és próbáltam beazonosítani azt, hogy hol is vagyok. Értekezleten. Éppen most tárgyaljuk meg az album pontos irányzatát.

-JLo ellopta a pénztárcám.-bukott ki belőlem a tegnap este egy halvány képkockája, amiről persze Rob semmit sem tud. Valahogy elkerült a szóbeszéd, szóval igyekszem a lehető legkevesebbet mutatni a másnaposságomból. Egyszerre az egész terem röhögésben tört ki. Egyedül Robert nézett rám szúrósan.

-Szóval, - kezdett bele egy vörös haját kontyban hordó nő, Sarah – mint már mondtam a Trespassing album nagyjából készen áll. A címadó dal, a Trespassing egyelőre egy remek paryt dal, ami nagyjából arról szól, hogy eleged van az emberekből, akik ki-be járkálnak az életedben engedély nélkül, te pedig legszívesebben…Huss, lecsapnád őket. Tehát a lázadó style itt is megmarad.-mosolygott.

Felsóhajtottam. Még egy legyet is érdekesebb lenne hallgatni.

-És ez így is fog maradni.-szólalt meg egy kopaszodó pasi, akinek sosem jut az eszembe a neve.

Hát persze, így! Soha semmiről nem kérdeznek meg engem. Berendelnek a megbeszélésre, meg is kérdezik, hogy mit gondolok, de a helyeselésen kívül nem viselnek el mást. A címadó dal szövege sem tetszik, egy tipikus bugyuta hülyeség. Legszívesebben megváltoztatnám. De ez az egész már régóta nem rólam szól.

-Az első kislemez, -a Never Close Our Eyes - koncepciója talán a sikerre tudná juttatni a dalt, tekintve hogy pörgős dal elég régen volt már a toppon, erre van szüksége most az embereknek. Így egyszerre több hallgatóságot tudunk megragadni. Ráadásul Bruno Mars neve egyre népszerűbb.-folytatta Sarah.

-Never Close Our Eyes?-dőltem előre a székben.-Ezt mikor határoztátok el?-néztem körbe, majd mikor nem válaszolt senki, folytattam.-Engem mikor kérdeztetek meg erről?

-Említeni akartuk…-szabadkozott Robert.

-De te azt mondtad, hogy a pártolod az ötletemet!-mutattam Robertre, aki zavartan összepréselte az ajkát.

-Adam, az az ötlet, hogy te majd írsz, teljesen egyedül egy dalt kislemeznek, már régen megdőlt. A múlt hónapi Cuckoo óta semmit sem produkáltál.-felelt szemrehányóan.

-A francba már!-pattantam fel.-Rohadtul elegem van, hogy itt mindenki úgy kezel, mint egy óvodást. Én éneklem majd el azt a dalt, én szerepelek majd a klipjében, én fogok majd nyilatkozni róla, nem pedig ti! Jogom lenne tudnom mindenről, amit elhatároztatok. Jogom lenne beleszólni, de ti elvárjátok, hogy üljek, és bólogatva kussoljak! Ráadásul, Robert, én egy köteg dalt írtam, de nagyjából kitörölhetem vele a seggemet, mert MEG SEM nézted őket. Egyszerűen rávágtad, hogy nem illik a lemezhez.-emeltem fel a hangomat. Egyre mérgesebb lettem.-Mi lesz a következő, amiről nem tudok? Kitaláljátok, hogy terhes vagyok, csak hogy felkapja a fejét a sajtó?

A teremre csend telepedett. Robert a karomnál fogva próbált lehúzni a székbe, sikertelenül. gyorsan fújva a levegőt körülnéztem, mire egyszerre csak ismét nevetésben tört ki mindenki. Kivéve Robertet…Lemondóan sóhajtottam.

-Ez jó volt Adam, de most tekintsük el a mű balhétól.-rázta meg a fejét nevetve Carl.

Óvódás effektus.  Lerogytam a székbe, majd a megbeszélés további részében a cipőmet nézegettem.

Avril Szemszöge

-Idióta!-vágta földhöz Brigitte a pénztárcát.-Hányszor mondtam neked, hogy legyél körültekintőbb?!-sipítozott.

A kanapén ücsörgő Kaylára és Skylára néztem. Némán figyelték a tajtékző Brigitte-et. Egyiknek se jutott eszébe megvédeni.

-Nem lett volna eszetek esetleg visszaadni neki?-mutatott a földön heverő pénztárcára.

-Nem tudtuk, hogy Adamé.-mentegetőzött Sofi.-A kocsiban vettük csak észre. Rögtön visszamentünk hogy visszaadjuk, de mire odaértünk már nem volt ott.-magyarázta higgadtan.

-Ellopod a szomszéd pénztárcáját? Nem gond. Lenyúlsz a cipőboltból egy pár cipőt, Semmiség. De hogy elveszed ADAM LAMBERT pénztárcáját?-járkált fel és alá.-Lecsukhatnak. Érted?! Az a szemét feljelent, és baszhatod az egészet. Én nem fogok kardoskodni érted. Magadnak csináltad a bajt, mint mindig. De most nem fogunk továbbállni. Vagy megoldod az ügyet, - hajolt le a tárcáért – vagy egyszerűen börtönbe mész. Nem érdekel.-a kezembe nyomta Adam tárcáját, fújtatott egyet, majd bevonult a szobájába.

Lerogytam a székbe, a fekete bőrkötést szorongatva.

-Most mit fogsz csinálni?-lépett mögém Sofi.

-Fogalmam sincs.-sóhajtottam fel.-Visszaadom neki.

Felnéztem Sofira. A szemében együttérzés és izgalom keveredett össze. Hát persze, az első számú Lambert fan.

-Esetleg…nem csinálhatnék egy képet a pénztárcáról?-kapta elő a telefonját.

Szörnyülködve megráztam a fejemet, majd mikor Sofi szája lefelé kezdett görbülni, beadtam a derekamat. A legkevesebb amit tehetek érte a félresikerült akciója után.

Justin Szemszöge

Nehézkesen fújtam ki a levegőt, majd még egyszer leellenőriztem a címet. Egy hatalmas épület előtt álltam.

-Hát, legyen.-sóhajtottam fel. Ha anyám azt akarja, hogy határozzam el magamat, akkor megkapja azt amit akar, de a személyiségemről nem vagyok hajlandó lemondani. Sietve átfutottam az épület ajtaja felett lévő reklámtáblát.

 „Hamupipőke – 2 nap”

Megráztam a fejemet. Ki az a hülye, aki 2011-ben elsiklik az összes új, érdekkeltő dolog felett, hogy színpadra vigyen egy klasszikus 2 éveseknek való tündérmesét?

Ez az én nagyszájú, kissé fura és rendkívül ravasz barátom, Rachel.

-Justin, drágám!-szólalt meg egy vékony, női hang a bejárat felől. Mikor odafordítottam a fejemet, egy élénk kék ruhában ugráló nőt láttam. Odaintett nekem, én pedig elindultam felé.

-Ezer éve láttalak utoljára!-kiáltott fel mikor elég közel értem hozzá.

-Nekem is hiányoztál.-nyugtáztam az izgatott Rachelnek, miközben igyekeztem kiszűrni a járókelők szemrehányó tekinteteit. Rachel sosem volt egy…szégyellős és csendes lány. Mosolyogva megrázta a fejét.

-Még mindig Angliában érzi magát…-motyogta a szokásostól eltérően, halkan.

-Még mindig nem veszed észre, hogy itt állok előtted!-vigyorogtam rá, majd egy gyors mozdulattal átöleltem.

Rach. Neki összejött az amerikai álom. Egy utcában nőttünk fel, szinte minden szabad percünket együtt töltöttük egészen 20 éves korunkig. Mert akkor ő megunta az örökös szabályokat, és a merev hozzáállást, ami a szülőházát illette. Először Liverpoolba költözött, ahol sikerült levetkőznie a neveltetését. Eleinte rendezvényszervezőként dolgozott, de igazság szerint azt is megunta. Egy kicsivel később New Yorkba ment, ahol főbbként divattervezőként akart érvényesülni, de nem nagyon sikerült neki. Miami-ban színésznőként akart befutni, de miután rájött, hogy voltaképpen nincs is kedve hozzá, beleszeretett a rendezésbe, - és egy gazdag pasiba, akinek a pénzéből (válás után kapott) – majd megalapított egy színházat. Az épület ugyan hatalmas, de csak ő csak a földszintet bérli. Pedig igazából lenne rá pénze,- pláne hogy a mostani férje egy befolyásos orvos, - de ahogy ő fogalmaz: „A kockáztatás a legizgalmasabb dolog” Éppen ez az oka, hogy itt tart. A lehető legreménytelenebb dolgokból csinál kasszasikert. A legutóbbi Los Angelesben rendezett színházi darabra, a Rómeó és Júliára összesen 200 ember volt kíváncsi, de Rachel színházában egy nap négyszer is játszani kellett, annyira kelendő lett. Amikor megtudtam, hogy munkát kell keresnem, ő volt az első, aki az eszembe jutott.

-Mutasd magad!-engedett el.-Egészen jól festesz.-harapta be az alsó ajkát elgondolkozva.-De szerepet most nem tudok adni.

-Ó, nem nem, dehogyis!-tiltakoztam szinte rögtön.-Valami könnyű munka kellene, amiből fent tudom tartani magam…Egy darabig. Egy színházban van ilyen, nem?-kérdeztem bugyután.

-Nos, akadna pár dolog, de kétlem hogy odáig lennél…-ráncolta össze a szemöldökét.-Gyere utánam!-intett.

Az első dolog, amit megpillantottam odabent az a hatalmas színpad volt, és az előtte elterülő vörös bársonnyal bevont székek. A színpadon épp egy jelenet ment.

-Mosd fel a padlót, drágám.-hahotázott egy középkorú ijesztő külsejű nő.-Aztán el ne felejtsd kivasalni a ruhákat. A bál már vár ránk.-nézett jelentőségteljesen a meghívóra, amit a mellette álló két fiatal lány szorongatott.-Napnyugtára készen legyél, vagy nincs vacsora!-a nő alig észrevehetően belerúgott a padlón ücsörgő lányba.

Az utolsó akit észrevettem a lány volt, aki vélhetőleg Hamupipőkét játssza. A reflektorfény alig hogy érintette az arcát, de mikor az ő sora következett, felismertem őt.

-A csaj a Gravyből.-suttogtam meglepetten. Hihetetlenül unszimpatikus jelenség.

-Mit mondassz?-kérdezett vissza Rachel. Mielőtt válaszolni tudtam volna, Rach karon fogott, és lerántott az egyik székbe.

-Tehetséges, nem?-mosolygott elégedett, majd hol rá, hol a csajra nézett.

-Szerintem…nem nagy szám.-rántottam meg a vállam. A következő pillanatban a szőke lány tekintete szúrósan megvillant. Szóval észrevett.-Szóval…- ficánkoltam a helyemen –Milyen munkáról lenne szó?

-Elkél egy segítő kéz szinte mindenhol. Segíthetsz a jelmezeknél, a díszleteknél, a jegyszedésnél, vagy feltakaríthatsz a színdarabok előtt és után, osztogathatsz mogyorót a darab közben, gyűjthetsz visszajelzéseket, osztogathatod a darab szórólapjait, vagy segíthetsz a színészeknek öltözködni a show után, és előtt.-miután befejezte, kérdően pillantott rám.-Persze mindnél több munkát vállalsz, annál több fizetést kapsz.-tette hozzá hirtelen.

-Mindet vállalom.-vágtam rá gyorsan. Rachel felhúzta a szemöldökét.

-Nem vagy valami…munkás típus. Mire fel ez a lelkesedés?-fésült ki egy vörösesbarna hajtincset az arcából.

-Anyámék kitalálták, hogy nem adnak több pénzt, szóval mától nekem kell gondoskodnom magamról. A másik dolog pedig az, hogyha három hónap múlva nem találok valami olyan dolgot, ami ideköt…Vissza kell mennem, hogy átvegyem a céget, és feleségül vegyek egy nőt.-sütöttem le a szememet. Nem akarom ezt.

-Anyudék még mindig nem szívlelik a pasikat?-fújtatott együttérzően.

-Nem…Bárcsak valahogy…Egyszerre tudnám megszeretetni velük Amerikát és azt a gondolatot, hogy meleg vagyok.-sóhajtottam.

Rachel oldalra húzta a száját, majd egy pillanatra a színpadra nézett.

-És mi lenne ha…szereznél egy cuki, művészlélek amerikai pasit, akit az őseid tuti kedvelnének. megígérik, hogy többet nem avatkoznak a magánéletedbe, mert bebizonyítottad hogy nagy fiú vagy.  Majd dobod a pasit, és tovább élsz itt, mert ugye megígérték.-pattant fel.-Egész ügyes vagyok, mi?

Ebben lehet valami…Tulajdonképpen nem is hülye ötlet.

-És mégis hol találok egy olyan pasit, aki nekem is, és az őseimnek is megfelel?-gondolkoztam hangosan.

-Egészen véletlenül én ismerek egyet…-pillantott rám sejtelmesen.

Adam Szemszöge

-Aztán az egész terem nevetésben tört ki, majd folytatták az egészet, mintha ott se lettem volna. Ismét.-lerogytam a kanapéra, majd áttettem a telefonomat a bal fülemhez.

-Mióta csinálják ezt?-érdeklődött a vonal másik végén lévő nő.

-Alighogy befejeződött az Idol, már azt kellett mondanom, amit előtte a számba rágtak.-felhúztam a szemöldökömet.-Az AMA-s dolog pedig rátett egy lapáttal.

-Tudod mi kéne neked?-próbált fellelkesíteni-Egy jó kikapcsolódás. Mikor voltál utoljára bulizni, vagy csak…a stúdión kívül?-szurkálódott.

-Ha időt tudnék szorítani valahogy egy ütős bulinak, nem a színházadra gondolnék első sorban, Rachel.-gúnyolódtam tréfásan. Rachel felmordult.

-Pedig olyan…színpadias típus vagy.-nevetett nem túl meggyőzően.

Felsóhajtottam. Rachel jól ismer engem, annak ellenére hogy alig másfél éve ismerjük egymást, és már nagyjából három hete nem beszéltünk. Az egyik New Yorki divatbemutatón futottunk össze, és rögtön megkedveltem a határozott lányt. Csak nemrég tudtam meg, hogy itt van Los Angelesben, ráadásul egy egész színházzal. Wow.

-Azért gondold meg.-próbálkozott Rachel ismét.-A Hamupipőkét adjuk elő holnap, egy igazán tehetséges kiscsajjal. Hátha…-egy pillanatra elhallgatott-felszedsz egy pasit, vagy valami.-Szinte láttam magam előtt, ahogy rám kacsint.

-Még meggondolom…-nyúltam el a kanapén gyanakvóan.-Amúgy sem tudnék dalokat írni.-kirázott a hideg, amikor a dohányzóasztalon heverő papírokra néztem. Rosszabbnál rosszabb témák és rímek sorakoztak fel. Roberték már az első kislemezt tárgyalják, holott jól tudják, hogy az album még nagyon nincs kész. A selejt dalokat, - amihez semmi közöm – már rápakolták, de a kimondottam jól sikerült, általam írt Chokehold még nem került rá. Magyarán az egész lemez egy káosz.-Most viszont le kell tennem.-pattantam fel egy hirtelen ötlettől vezényelve.-Megyek…’szórakozni’.-felnevettem, majd kinyomtam a telefont.

Vigyázz Gravy, te koszos és büdös bár, itt jövök!

***

Már a bejárat előtt megpillantottam Őt. A szokásos helyén ült, egy magazint olvasgatva. Mikor meglátott, beletúrt a hajába, majd egyszerűen visszafordult a magazinjához. És ennyi.

-Szánalmas vagy, Lambert.-indultam el egy asztal felé, majd igyekeztem levenni a szememet Justinról.

Miután megtaláltam az ideális helyemet, leültem és intettem a felszolgálólánynak, hogy rendelnék. Meglepetésemre nem a túl kedves barna csaj jött, hanem a szőke, zöld melírral tarkított hajú lány sétált oda hozzám. Szokatlanul bizonytalan volt.

-Csak egy pohár martinit kérek.-nyugtáztam félhangosan, majd a zsebemhez nyúltam, hogy előkapjam a pénztárcámat a fizetéshez, de a zsebem üres volt.

-A fenébe.-sziszegtem, mikor beugrott a tegnapi nap ködös emléke. Legbelül tisztában voltam azzal, hogy nem Jlo nyúlta le a pénztárcám. A lány szaggatottan felsóhajtott, majd a pultnál álló kedves lányra nézett, aki megrázta a fejét.

-A vendégem vagy.-nyögte ki a lány kissé flegmán. Túl ismerős volt a hangja, annak ellenére (is) hogy már énekelni is hallottam. A múlthéten…Mikor a lány, - azt hiszem Avril - megfordult és elment, hirtelen beugrott minden. Ő nyúlta le a pénztárcámat!

Most szét kellene vetnie a dühnek. De annyira nem érdekel, igazság szerint. Justinra sandítottam. Engem nézz, és mosolyog. Hirtelen alig tudtam megülni egyhelyben.

-Ne bámuld már ennyire feltünően.-helyezte el Avril a poharamat az asztalon, majd kihúzott egy széket, és leült velem szembe. A hirtelen történt barátságosság észrevételekor felhúztam a szemöldökömet. Kaján vigyorral az arcomon belekortyoltam a pohárba.

-Te nyúltad le a tárcámat.-jelentettem ki hátradőlve. A lány zavartan pislogott, majd kifújta a levegőt.

-Ó, az a tied volt…?-nevetett fel komiszul. Belenyúlt a zsebébe, majd ledobta elém a fekete bőrkötést.-Aranyos az igazolványképed, de én inkább nem mutogatnám.-vigyorgott rám gonoszan.

Felsziszegtem, és eltettem a pénztárcámat.

-Remélem tudod, hogy ezért fel is jelenthetnélek.-fenyegetőztem szórakozottan.

-De nem teszed, mert akkor a lovagod, - sandított a szomszéd asztalhoz – azt hinné, hogy tapló vagy.-hátradőlt, majd fellendítette a lábát az asztalra.

-Miért, ennyire bír téged?-haraptam be az alsó ajkam.

Avril Szemszöge

-Igazság szerint ő egy iszákos köcsög.-bukott ki a számon. Mikor találkoztam a pasi meglepett arckifejezésével befogtam a számat.-Akarom mondani…Hozzád illik.-nevettem fel emlékezve a tegnapira.-Örülhetsz, hogy a…-egy pillanatra elgondolkoztam-Glambertjeid nem neszelték ki a tegnapi történéseket,-villantottam meg egy ravasz mosolyt.-Adam.-mondtam ki a pasi nevét, mire ő összerezzent.

-Tudod, elég gonosz vagy.-ivott bele a poharába.-De kösz hogy nem dobtál fel.-kinyújtotta felém a kezét.-Adam Lambert.

Szemügyre vettem a férfi kezét. Az első ami feltűnt, az óriási halálfejes gyűrűje volt. Nem bízhatsz az emberekben, Avril. De már úgyis tudja a nevedet, és ha véletlenül beköpne, te elterjeszted, hogy…alkoholista.

-Avril…Carter.-sóhajtottam fel, de nem fogadtam el Adam kézfogását.

Adam lebiggyesztette az ajkát, aztán megvonta a vállát.

-Szóval, Justin…-tereltem el a szót.-Mit tudsz róla?-mértem alaposan végig Mr.Jeget, aki éppen  a telefonját piszkálta. Szóval nem vagyok jó színész…-ízlelgettem magamban Justin közelmúltban kimondott szavait. Habár a színpadon voltam, könnyen ki tudtam venni a szavait. Nagyon eldumálgattak Rachelel.

-Hááááát…-nyújtotta el a szót szégyenlősen.-Nem sokat. Egyszer beszéltünk, és csúfosan leégtem.-sütötte le a szemét egy kissé elpirultan.

Nem értem, miért árul el ilyeneket. Nem is ismerjük egymást, ráadásul ő egy világsztár. Két percbe telne, hogy leközöljem ezt a sztorit valamelyik nagy tv-nek, vagy napilapnak.

Tettetett szörnyülködéssel megráztam a fejemet.

-Nézd meg a cipőjét.-böktem Justin felé.-Egy méregdrága brit márka, és mivel a talpán még ott van az a matrica, kétlem, hogy az ebayről rendelte volna, plusz az akcentus… Tuti hogy brit a pasi. Ráadásul szinte minden áldott nap teát és pirítóst rendel.-hadartam el suttogva, majd hol a csodálkozó Adamre, hol a másik pasira tekintettem.-Határozott alaknak tűnik, de ha tettekre kerül a sor visszavonul. Gazdag szülők gyereke lehet, akik nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy mit akar: Szófogadónak és bajkerülőnek nevelték. Általában megvédte magát a piszkálódásokkal szemben, de – mivel nem látok egyetlen heget, sebet, vagy akármit a bőrén – sosem verekedett. Biztos meg akarta védeni a család hírnevét.-ismét végigmértem Justint, hátha hozzá tudok még fűzni valamit.-És ocsmány ízlése van.-bukott ki a számon – ismét – valami szemét megjegyzés. Mikor Adam elmosolyodott, én is elengedtem egy halvány mosolyt.

-Ezt mind egy cipőből szűrted le?-bólintott elismerően.

-Igen, és azt is, hogy most tutira heterónak néz.-vigyorogtam, majd feltápászkodtam.-Egészen véletlenül tudom, hogy ott lesz ma ezen.-csúsztatott az asztalra egy apró szórólapot.-Ülj bal szélre, úgy az ötödik sor köré. Vegyél mogyorót, majd szórd le a melletted ülő széke alá. Mikor Justin közelebb jön, takarítsd össze helyette, mosolyogj, majd mutatkozz be.-kacsintottam rá.

-Te nem vagy emberi lény.-motyogta vigyorogva, majd elvette a szórólapot.

-De. Csak annyiban különbözök a többi társamtól, hogy jobban ismerem őket, mint ők saját magukat.-mosolygott, majd sarkon fordult.

Szemügyre vettem a szórólapot.

„Hamupipőke – Ma este”

Csak ezt ne.